(a Bartók Rádió stílusában)Matatás, torokköszörintés, nagy lélegzetvétel.
Szeretettel köszöntöm a kedves olvasót! A mai nap kiválóan alkalmas arra, hogy egy kicsit közelebb kerüljünk a jazz kérdéskörhöz.
(innentől nem a Bartók Rádió stílusában)
Mondjuk azért, mert szerda van, és a brit tudósok is megállapították, hogy az emberi agy sokkal nyitottabb az új dolgok megismerésére a hét derekán, mint a kobakján…a hét bokájáról nem is beszélve! Szóval a szerda mindenre tuti jó nap, legyen az egy sokat kecsegtető randevú, egy ízletes pulykaragu elfogyasztása ebédidőben, vagy akár egy szupertitkos társaság megalakítása.;)
Visszatérve, szerintem a jazz azok számára különösen idegesítő, akik nem hallgattak kellő mennyiségű klasszikus zenét. A klasszikus zenétől ugyanis lehet egyfajta csömört kapni. Illetve a zenéléstől. Idegesítővé válhat a szép dallam, a harmónia, mert az isteni tökély hajszál híján, de mindig elérhetetlen. Úgy meg nincsen katarzis, nem igaz? Ezért néha jól esik kalapáccsal (mármint a zongora kalapácsaival) nekiesni a hangoknak, megpróbálván kierőszakolni a titkok titkát. Vagy egyszerűen csak felboncolni a dallamot és megnézni: mi van belül? Mi van alatta? És felette? Szerintem érdemes innen megközelíteni a jazz-t. Illetve innen is. Meg amúgy is jó hallgatni, nem? NEEEM??!
Készítettem egy magas színvonalú videót, melyben egy Chopin (amúgy elég zúzós) egyik klasszikusát párosítottam egy elég betegre sikerült jazz zenével. A párosítás enyhe túlzás, tulajdonképpen John Coltrane (és népi zenekara) illedelmesen megvárja a lengyel zongora-virtuóz utolsó akkordját az érfelvágás előtt.
A film hangulatfestése gyanánt kerestem a kontrasztot kiemelő hatású képeket ügyes festőktől. A képsor végén eljutunk a művészet csúcsára...akarom mondani a mélyére.(nem aljára!!) (Előre elárulom, hogy az egyik alkotó a harmónia és a káosz kategóriában egyaránt nevezett. Aki megmondja ki ő, kap ajándékba matricát.:)
