A zenegép árnyékából kiszabadultunk a napra, méghozzá a Pepsi színpad elé... Feri barátomban az a jó, hogy kevés rock/metal zenekart ismer, de hamar ráérez egy-egy jó zenekarra. Ő a tökéletes visszaigazolás /én lehetek bármennyire telített árpalével.../, hogy az adott koncert tényleg jó...

Így volt ez Holdampf Gáborék /Magma Rise/koncertjén is, magabiztosan hozták a nem éppen tornádó sebességű zenét, hisz esetükben inkább a hengerelés a lényeg... Janó Misit az első Neck Sprain koncertem óta imádom, a kettőnégyes szerepléseiről már nem is beszélve... Ahogy Hegyi Kolos átéli a zenét, követendő példa minden gitárt ragadó komának, Bánfalvi Sanyi játékát pedig még egy Ákos videón is jó nézni, nem hogy ilyen zene mellett, alatt, mögött... Én köszönöm szépen, hogy velük indíthattam a fesztivált!!!

A Beatrice szerintem ma már csupán a pénz keresésről szól, Feró inkább közönséget énekeltet, mintsem, hogy hihetetlen orgánumát szabadjára engedje...pfff. Azoknak a boldog szép napoknak mondanivalójával, a jelenlévők nagy többsége megint nem volt tisztában és én nem kértem, hogy feldolgozásokat nyomjanak... Tűző napon ez hangulatkárosítás felsőfokon, vagyis csalódás volt számomra...

Nem úgy a Turbo! A legjobb torzított-gitáros koncert volt aznap... Meglepő módon volt "moshpitszerűség"?!, "bádiszörfing" és ezek mellett a szokásos Turbos megoldások. Balázs viccelődései elmaradtak, biztos a szűkös idő miatt, minél több dolgot be akartak sűríteni a programba... Ex-fotósunk szerint nagyképű Tanka koma, szerintem meg az ember legyen megelégedve azzal, amit jól csinál. Amíg minőségi koncertet ad valaki, addig hozza nyugodtan a Robert Plant féle mozgást. Egyetlen negatívum, hogy az A38as diszkó gömb nem volt jelen;)

A másik odacsapós buli a Ferenczi György Csík közös kombó volt. Én jobban csipázom a Csík féle Most Múlik Pontosan-t, meg is kaptuk... Hol felváltva, hogy együtt tolta a két brigád a színpadon, mikor Gyuribá beszállt hegedülni, meg csak néztem...;) Akiben nincs meg az a tisztelet a közönség és zenésztársai felé ill. az a zenei alázat, mint bennük, az inkább menjen el mekibe krumplit sütni...

Scootert fél szám után otthagytuk, inkább az Airbourne dübörgése csábított odaszagolásra, néhány szám után azonban konstatáltam, hogy ez azért nem AC/DC. De ettől függetlenül "viselhető zene". Mivel még úgy sem volt a blogon, nesztek:

A koncertekről további képek a facebook oldalunkon;)