Szombaton abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy csatlakozhattam a NapiLaci szerkesztőségének egy részéhez, és meghallgattuk egyik gyermekkori bálványom a Ganxsta Zolee és a Kartel koncertjét a Zöld Pardonban. Ezen alkalomból vendégposzt írására ragadtattam magam. Sajnos az első negyed óráról nem tudnék beszámolni tekintve, hogy az Italcsarnokban elhúztuk az időt, de sok mindenről nem maradtunk le. Zolee-ék általában, nem bonyolítják túl és ugyanazzal az anyaggal készülnek minden koncertre. Ez egyébként nem is akkora baj, látva a Tankcsapda vergődését az új számaival. Az új albumról a politika kritikus Büdös Vas, illetve az EFOTT induló Tengertánc dübörgött.

Üde színfoltot jelentenek a külföldi feldolgozások, ami valószínűleg Zolee ötlete volt. Furcsa, mikor a Rage Agenst the Machine-tól, a Killing In The Name egyáltalán nem lóg ki egy rap koncertből. A Kartel persze sokat változott az évek során, és nem csak a felállását tekintve. A közönség egy jó része kicserélődött, új számok kerültek a repertoárba, aktualizálták a szövegeket, Steve már csak 3-ból 2 koncerten rúg be annyira, hogy nem tudja, hol van, a régi nótákat pedig áthangszerelték. Ezért is volt számomra érthetetlen, hogy kísérőzenekaruk a Fényes Ösvény – akikkel Tökinger egyébként ismételten roppant mód elégedett volt– miért csak a koncert második felére érkezett meg. A ZP-s Ganxsta koncertek sajnos az utóbbi időben veszítettek a varázsukból, elsősorban a közönségnek köszönhetően, akik nem ismerik a számokat. Big Sexy Laci jó adag malíciával meg is jegyezte, hogy Igazán jó, hogy itt lehetünk! Csodálatos közönség! De összességében sem ez, sem az időjárás, sem egy ötven körüli öreg buzi, aki egész koncerten a seggemben volt (képletesen persze) nem ronthatta el az esténket. Kaptunk egy jó adag hímsovinizmust az arcunkba, melyet inkább kevesebb, mint több sikerrel használtunk fel az est hátralévő részében csajozás céljából, és azt is megtudtuk az első szerelmes számából, hogy Nincs Semmi Jobb, mint egy Kibaszott Ribanc!