Képzelj el egy fergeteges házibulit, ahol te vagy a házigizda. Tegyük fel, hogy az unokatestvéred, unokabátyjának a volt szobatársa és Pörög a buli, dübörög a basszus, mulatt nők és koktélok egymás hegyén…szóval egyetlen problémád, hogy a jégaprító nem aprítja elég gyorsan a jeget. Tegyük fel, hogy le kell szaladnod a boltba fél órára, mondjuk, mert elfogyott az ajóka az ajókasalátából.
Ám mire visszaérsz rémülten veszed észre, hogy a hangos szavú kisebbség erőszakot ejtett a mulatságon. A szolid félhomályban csoportos megbeszélés zajlik, a háttérben épp Cseh Tamást váltja egy (méltán) elfeledett Kispál nóta. Az egyik sarokban egy fekete ruhás lány tart beszámolót félresikerült szerelmi életéről, együtt érző tekintetek gyűrűjében, a másik sarokban a magyarországi hódpopuláció visszatelepítésének ökológiai vonzatairól folyik a diskurzus, a rasztás fiú pedig éppen életet próbál lehelni félméteres vizipipájába…!! Itt bizony cselekedni kell, de rögtön!
Először is: dobd el az ajókát (ha még nem ejtetted le a döbbenettől). Másodszor: óvatosan halkítsd el a zenét.
Harmadszor: izzítsd be a karaoke-mikrofont, kocogtasd meg és tégy úgy ahogy a hölgy az alábbi videóban:
Ha ez nem segít, akkor semmi. Az első számú latin sláger, az életöröm netovábbja.
Az eredeti Barry Manilowtól, csodálatos korstílus-tanulmány, az ember reszketve lesi esszenciális mozdulatait.:)
És egy zúzós feldolgozás a Bob Sinclar által felmenedzselt Salome de Bahia-tól:
