Avagy Six Feet Under vs Fear Factory

Zedzone zseniális 7-es buszos posztja óta kattog az agyam, hogy elővezessem a mai posztot... Bár itt nem tömegközlekedési járműtől nyúltak a zenészek, hanem egész egyszerűen egymástól.

Adott egy kő egyszerű alaptéma, ami akár koncerten, akár otthon ebédhez ledöngöli a fejed. Ezt a kis kopasz krapek, Allen West meg is írta /valószínűleg már előtte is megtette valaki/ az Obituary feloszlása után összeállva Chris Barnes-szal a Six Feet Under színeiben '95ben. Az egész nóta kb. 4 témából áll. Szép lassan ledörzsöli a csontjaidról a husikát:D Hozzá Chris koma utánozhatatlan hangja... De a lényeg a szám legelején elhangzó riffelgetés.

Aztán 9 évre rá 2004-ben A Fear Factory kihoz egy albumot melyen ott figyel ugyanaz a kezdés... Ezt a témát nem Dino Cazares tolta fel, mivel akkor épp nem volt a banda tagja. Hanem Christian Olde Wolbers... A ballada összességében összetettebb, mint az SFU. Burton C. Bell orgánuma is szélesebb skálán mozog, de úgy hörögni persze nem tud, mint Barnes. Helyette dalolgat lájtosan is. Raymond Herrera-nak a lába is fifikásabb, mint Greg Gall-é, de a "Hat Láb mélyen"t nem azért szeretjük, mert bonyolult. A Fear Factory névhez, meg alapból kötjük az ipari gépre emlékeztető aprítást...

Elszomorít, hogy ilyenek megtörténhetnek, de ettől függetlenül, mindkét szám a maga nevében zseniális. Mondhatjuk úgy is, hogy másik oldalról ültek a láboshoz... De mi jól laktunk, az a lényeg...;) Uccú neki meghallgatni mindkettőt;)

SFU:

FF: