Gondolom már mindenki félszemmel állandóan a blogot vizslatja az Élet Értelme megismerésének reményében, ezért íme a múltkori poszt folytatása.Természetesen ma is hagyok kiskaput a dezertőröknek, ezúttal a magyar dzsásztin bibiér-t lehet kinevetni paradicsommal megdobni megnézni itt (BOTRÁNY!!!!!:D:D
Most, hogy sokaknak kinyílt a géppisztoly bicska a zsebében gyorsan lehűtöm a kedélyeket, a zseniális Rachmaninov kolosszális zenéjével. A szerző itt látható fényképe akkor készült, amikor kiszakadván a társadalom béklyóiból transzcendentális magaslatokba emelkedett, meghazudtolva a gravitációt és igazolva Einstein relativitás elméletét. Ekkor komponálta a zongoraverseny befejező tételét…de ne szaladjunk előre! Előtte még itt vagyon a második tétel, a zenéhez illően egy törékeny hölgy előadásában, akinek még a neve is jól Cheng (én kérek elnézést:))
Az egész olyan, mint egy végtelen éjszakai románc vagy egy véget nem érő álom egy éjszakai románcról...szóval értitek. Csodálatos ahogy a szerző pengeélen táncol a giccs és a szépség határán. Jó az egyensúlyérzéke, szerintem éppen nem billent el. Ez szúrhatott szemet Cartmen-nek amikor sláger-gyanút fogott. Feldolgozta tehát és mindent elkövetett, hogy giccset faragjon belőle… de erről már múltkor értekeztem.
Természetesen ― ahogy az első tételben ― itt is bekövetkezik a beteljesülés, mégpedig az utolsó előtti pillanatban (10.32-nél kezdődik).
Miután kisírtátok magatokat, ugorjunk a fináléra, amely mint már beharangoztam, tartalmazza az Élet Értelmének kinyilatkoztatását!!!:D Ehhez nagyon nincs is mit hozzáfűznöm, akinek van füle hallja meg! (Gyengébbek kedvéért: 3-szor fogalmazza meg: először halkan, szerényen, másodszor félve, kétségekkel küzdve és végül fenséges diadalommal). A kiváló Evgeny Kissin-t választottam erre a részre, oroszt orosztól illik hallgatni ugyebár. (Egyébként most olvastam róla, hogy 11 hónaposan már Bachot „dúdolt”, 4 évesen pedig képes volt zongoraversenyek eljátszására is..azóta meg már csak a haját növeszti.)
Zúzás ezerrel! Talán még annyit, hogy érdemes odafigyelni a zárlatra: Rachmaninov általában nagy gonddal írta alá a műveit, kihasználva nevének daktilikus lejtését. A szignó így szól: TÁ-TITI-TÁ, azaz (ki hitte volna) RACH-MANI-NOV (én a Szergejt nem hallottam ki, de aki igen azonnal jelezze!!).
Ezek után mindenki átértékelte az életét és a klasszikus zenéhez fűződő viszonyát, jó pihenést kívánok!;)
