Néha nagyon jópofa sztorikra akadhatunk egy-egy dal születését illetően, ezekből szeretnék most kiemelni egyet, az általam is nagyra becsült gitáros-énekes: Steve Lukather 2008-as albumáról (Ever Changing Times).
Lukather a világ egyik legkeresettebb "session" muzsikusaként is ismert, habár nevet és szakmai elismerést a Toto hozott neki, az anyazenekar mellett mára már több, mint 1000(!!!!) lemezen hallható a munkássága. A teljesség igénye nélkül pár előadó, akikkel dolgozott: Van Halen; Michael Jackson; Meat Loaf; Kiss; Diana Ross; Paul McCartney; Eric Clapton; Cher; Miles Davis stb...
Nah ez azért nem semmi :)
Itt válik érdekessé a dal háttérsztorija is: hiába ez a hatalmas felhozatal, Luke egyik nagy kedvencével soha nem dolgozhatott együtt, habár állítása szerint ő ezért még fizetett is volna akár :D Az illető amerikai zenekar a Steely Dan (a név lehet nem sokat mond önmagában a többségnek, de a történet szempontjából nem is annyira lényeges).
Lukather így hát megelégelte a helyzetét, és elhatározta, hogy megírja a saját "Steely Dan" nótáját :D A dal e miatt egy az egyben az ihlető munkásságának stílusjegyeit hordozza magán, megfűszerezve Lukather legendás gitárjátékával, és karcos énekhangjával.
Ezek után nincs is mit tovább firtatnom; a dal a maga kis egyszerűségével pár perc könnyed kikapcsolódást jelenthet a kedves olvasó számára. :)
És végül egy élő megmozdulás:
