Egy laza péntekhez – levezetésként és rávezetésként – legjobban egy laza nu jazz illik, olaszból. Különben is régen volt már ilyen, még a végén letérünk a Conte-i ösvényről!! Jöjjön hát a torokgyulladásos énekesnő, magyar angol hangja: Mario Biondi, akit nevével ellentétben nem a szőke fürtjei teszik olyan férfiassá. (Sokkal inkább a mindig frissen polírozott kobakja). 

Mit is fűzhetnék a dalhoz? Koktél és Sandokan. Endorfin. Ennyi. Nincsenek hullámvölgyek, plafonon végig. De csak a harmadik emeleten. A hetedikre ilyenkor semmi szükség.

Lejjebb közlöm a dalszöveget is, láttam, hogy Tökinger úr is követett már el ilyet, úgyhogy nem gáz:)

Ja, és a legszebb sorokat vastaggal szedtem, hogy lássátok, hogy szerintem melyek a legszebb sorok…

Ezzel megköszönöm én és valamennyi munkatársam nevében egész heti feszült figyelmüket és a szerkesztőség nevében kellemes hétvégét kívánok! Legközelebb már csak tavasszal jelentkezem, addig is jó telet:

Sha la la!

Take me up and let me down
Hold me when I'm sad
Take my eyes to look around
Take my ears to listen to the stars
This is what u are
Knock me down Knock me out
Make me feel shy
But when you hold me in your arms
I can just forget the tears I've cried
This is what u are
Write your number on my wall
It's all u gotta do
Carve your shadow on my soul even when you break my heart in two
This is what u are
lala
This is what u are

sha la la

Take me up and let me down
Hold me when I'm sad
Take my eyes to look around
Take my ears to listen to the stars
This is what u are
Knock me down knock me out
Make me feel shy
But when you hold me in your arms
I can just forget the tears I've cried
This is what u are
say ah ah
This is what u are
lala
This is what u are

 sha la la