Nohát! Tegnap megjelent az Machine Head album Unto The Locust címmel. Vártátok? Mi vártuk, főleg zedzone...;) Najó, ha muszáj tippelnem akkor Szaki koma (The Void) jobban várta. Emlékszem, mikor még a lófarkas kobakját MH-s bézból sapival takarta és a Teke sörözőben éppen megfejtette két sör között mitől is mötál a mötál... Azóta haj nincs, sapka koszos, de a sör, ha ritkán is, mivel már atlétában otthon chilisbabot főző pacsker lett és a fejtegetés megmaradt...

Robb Flynn, frontember szereti megmondani a tutit - a legfrissebb okossága, hogy az egész dallamos ének vs. kajabálás egy számon belül az ő találmányuk és ebből építkezik manapság kismillió zenekar - vagy másokat elküldeni a picsába, köztük Kerry King-et (Slayer) - akivel azóta látszólag elásták a csatabárdot. A kibékülés okai között szerepel, hogy a munkásságuk közepén kb. valami "erőszakos langyi metal" zenét játszottak és ez King-nek nem tetszett. Mondjuk nekem sem, ha szabad ilyet mondani. De 2002-ben "összekukáztak" egy kiváló szólógitárost Phil Demmel szeméjében. És a '03-as év óta kiadott immár 3 lemez, valami egészen más. Szép hosszú számok, fifikás riffek, libabőrős éneklős vagy fejleordítós refrének, csordavokálok és a polip kezű Dave McClainről ne is beszéljünk... Szóval amit manapság csinálnak nagyon rendben van. Hegyalján meg is tapasztaltuk, az egyik legjobb koncertbanda manapság. Az új korong első single-je a Locust volt. Több, mint hét perc, gyakran élnek a fiúk ilyen, vagy ennél terjedelmesebb nótahosszakkal, de ami jó azt érdemes "bőven" hallgatni. Nem-e? Hallgassátok meg a Locust-ot és döntsetek majd fáradjatok el egy cd boltba, vegyétek meg!