Bármily hihetetlen, átléptük a 100 bloglájkolót és ígéretünkhöz híven megtartjuk a sorsolást a rajongók között. Az esemény nyilvánosan zajlik:

Ma este /2011.06.27./ a VII. kerületben a Damjanich 11-15. szám alatt található Chili bisztró teraszán összeülünk este 6tól. /Várhatóan az első körben elkészült pólók társaságában/. Elfogyasztunk némi sörikét és ha még mindig olyan kulturáltak vagyunk, hogy nem dobnak ki minket, akkor túlesünk a történelmi pillanaton;) Ha szar idő lesz vagy tényleg kidobnak, akkor átsomfordálunk a Nagymező utcában található Cheers pubba... De úgyis jó idő lesz és úgy gondoljuk, bírjuk a piát:) Mindenkit várunk szeretettel!;)

lábjegyzetben pedig megjegyezném: a blogunknak névnapja is van, Oposszum is kap majd árpát, malátát és komlót vízzel keverve, szénsavval tunningolva...!!!

A mai zenéhez tartozó gondolat a következő:

Gondolom sokan álltatok már nagy döntések előtt, vagy jött egy akkora fordulat az életetekben, ami után újra/át kellett értékelni dolgokat. Ha netalántán nem, akkor baromira unalmas lehet az élet arrafele... Dobálózok itt közhelyekkel, de nekem általában sikerült a rögös utat választanom, akarva-akaratlanul. A rögös út nem feltétlenül rossz, hisz lehetséges, hogy a legszebb, legzsiványabb célodhoz juttat el... Döntsetek mindig úgy, amit a szívetek diktál és harcoljatok egy életen át az életetekért. Azért az életért, amiből egy van és ha szarul élitek meg, akkor semmi értelme nem volt...

Küldeném a mai számot azon barátaimnak, akik nehéz helyzetben vannak, hátha erőt ad nekik! Nekem borzasztó sokat adott és ad perpillanat is. /Persze én zenebuzi vagyok/

Halkan jegyzem meg, ezt a zenekart nem olyan rég fikáztam, node nem azért, mert szar zenét csinálnak, csak véleményem szerint egy baromi nagy hibát követnek el... Gondolatok ide kattintva... A mai zene és legfőképp az ének ami odacsap...

ui: a közhelyekért tényleg elnézést, de másképp nem tudtam megfogalmazni...;)

Avagy a legjobban várt koncert Sopronban: Primus

Szerintem az olvasóközönség nagy része nagyon nem vágja a Primust. Ne legyen igazam... Jazz, funky, rock és metal skatulyákon nyugvó hihetetlen eklektikus, néhol már bizarr zene ez, amihez társítottak egy Mickey-egér hajú hangú éneket... Ha nem számoljuk a feloszlást, reuniont, akkor potom 27 éves zenekar. Bárhonnan nézem ez egy szép kor;) Az én maflaságaim olvasása helyett, inkább hallgassátok/nézzétek meg az egyik legismertebb számukat és toljátok oda a sörharapó pofátokat csütörtök este 7re a nagyszínpad elé...

Még valami, van egy rajzfilm sorozat, amiből egy részt bár biztos mindenki látott. Na annak a főcímét ez a banda írta...

És a fent említett rajzfilm főcímdala:

A BLS colorban van egy 4 betűs rövidítés. SDMF. Hogy pontosan mit jelent, szerintem már maga Zakk is elfelejtette. Én 2 fajta értelmezést tudok rá.

Strength – Determination – Merciless – Forever
Society Dwelling Mother F***er

Aki még csak most ismerkedne meg a BLS zenéjével, de nem szeretné végig hallgatni a diszkográfiát, azoknak ajánlom figyelmébe a Skullage és Kings of damnation 98-04 lemezeket. Olyan bestof anyag mindkettő, ami tökéletesen összefoglalja az addigi BLS életművet. Persze kihagynak jópár számot, amit én nagyon kedvelek, de ez van. Majd összerakom a magam BLS bestofját. 

Boozefighter

Itt volt már az ideje egy dobsulis posztnak, most meg összekötöm a számomra kellemest a hasznossal, folytatva boozefighter utcazenés posztját. Hiszen ma lesz egy Össznépi szabadtéri muzsika az utcazene tilalma illetve korlátozása ellen.

Van 1-2 ismerősöm, aki zenélt már utcán, leginkább külföldön és meséltek faja kis történeteket... Én támogatom a dolgot, egy feltétettel: aki zenél, az ne legyen kutyaütő...

Szóval jöjjenek azok az emberek, akik korrektül tolják, leginkább vödrökön. Elsőként egy nem éppen málnaszörpkeverő karú fiatalember, a sebesség megszállottja:

Majd egy újabb fiatalember, a konyhai felszereléseket csipázza, komplexitással fűszerezve:

Egy metró aluljárós dárenbézz őrült:

Az ember, aki figyel, mikor milyen verőt használ:

Végezetül Richard Baxter, aki leginkább a showra megy rá... De eszméletlen, amit csinál. Amúgy Dio mellett is volt egy dobos, ugyanilyen néven...

A kurtán furcsán véget érő videókért elnézést kérek, bevallom nem én filmeztem a mobilommal...:) És egy jó tanács a fesztiválon, alu kukákon szerencsétlenkedő össznépi részeg dobolást űzőknek: ha nincs ritmusérzéked, oda se állj, ha a többieknek se, akkor se! És ne akkor próbálkozz vele, mikor alszom;)

Már csak pár nap van hátra, és meglátogat bennünket Zakk papa és a BLS legénysége. Nagyon vártam a koncertet, mivel az egyik kedvenc zenekaromról van szó.  Mikor 2005-ben úgy volt, hogy jönnek, rohantam ki a Pecsába és vettem meg a jegyet. Enyém volt a 0004-es sorszámú. Hogy a 29.-i koncertre el tudok-e menni, az még nagy kérdés. Esetleg valami jótét lélek megszánhatna egy belépővel :D
Wylde papa 4 év után tavaly jelentkezett új lemezzel. Sőt igazából dupla lemeznek is felfoghatnánk, mivel idén tavasszal kiadtak még egy korongot, amin a Order of the black számai voltak akusztikus hangszerelésben.

Az albumról nekem a legjobban az Overlord tetszik. Fasza téma, tökös riff, húz mint a mozdony. A klipje pedig elmebeteg. A 70-es évek diszkófílingje, a távol-keleti motívumok, a pankráció. Priceless. Ahogy az egyik barátom mondaná – nagyon olasz.



A dalok nem maradnak ugyan azok. És igazat kell adjak a címnek. A szakállas motoros rocker megvillantja, hogy nemcsak a virgázáshoz és a kemény riffek gyártásához ért, hanem tényleg teljesen új köntöst képes ráhúzni egy már amúgy is tökös nótára.



Nektek melyik változat tetszik jobban? Az akusztikus vagy a torzított gitáros?

Boozefighter

Újabb lehetőség, hogy összehasonlítsatok most nem két /mint előzőleg/, hanem három előadót ugyanazt a dalt dalolva... A szám címe: Sweet Dreams

Nagyon sokáig azt hittem, hogy a szám original verzióját Tanita Tikaram tolta... Próbáltam menőzni, mikor MM rikácsolta a rádióban, hogy na vágjátok az eredetit? Visszanézve, inkább gagyiság, hiszen téves infót szórtam. De senki sem szólt rám, hogy héélóóóka baromságokat hordasz össze. Valószínűleg Muter a hibás, mert mikor a libatanya mellett száguldoztunk a Ladával szinte mindig Tanita szólt, esetleg Bonnie Tyler. És a 2107-ben hallottam először a nótát. Az a nótát amit a Eurythmics szintije tett tökéletessé:

Marilyn Manson-t sosem szerettem, sosem fogom. A VOLT fesztiválos pöffeszkedő performanszát is a sátramból hallgattam. Ne igyatok melegben pimpós fröccsöt... A Sör a barátunk;) Ha azt iszok helyette, akkor még talán láttam is volna ezt a majmot:

Végezetül egy idei filmhez tartozó feldolgozás, nagyon hatásvadász, ha szabad értékelni... Emily Browning, a film meg a Sucker Punch.

Mielőtt még kialakul a kép a diszkós pofámról, közzéteszek valami igazi zenét. Előrevetítésként csak annyit, hogy úgy fog zúdulni a zene, mint egy ottfelejtett tűzcsapból a H₂O! Beethovent már régóta hallgatok, persze eleinte a „sláger” szimfóniáit (3., 5., 6., 7.) szerettem. Aztán kicsit nem szerettem, mert hogy elcsépelt, meg túl közkedvelt. Egy degenerált jószágot is elneveztek róla, és az összes bazári ékszerdoboz az ő „Für Elise”- ét játsza. Így próbálják ellaposítani nevét és művészetét. Szóval lázadtam ellene. Aztán nem oly régen elővettem ismét, a kicsit kevésbé közismert zongoraműveit hallgattam. Na, ekkor végérvényesen beláttam, hogy Beethoven neve Bachhoz mérhető csupán. Korszakalkotó, zseniálisan egyedi, minden időben kortárs, egyszóval megismételhetetlen.

Amitől szerintem fantasztikus a zenéje: féktelen, brutális energiákat szabadít fel, a dallamvezetése rendkívül határozott (ha kell befogja összes hangszerét egy akarat érvényesítésétére, azaz „tutti unisono”), és az ötleteit, érzéseit ösztönösen, spontán engedi előtörni. Szóval sem nem túlszerkesztettség és sem nem dagályos érzelgősség.

Eredetileg csak egy tételt akartam megmutatni, de drága videó-feltöltőnk gondoskodott róla, hogy ne ússzátok meg ilyen hamar. Ugye észre sem vettétek, hogy csendben átúsztunk a lírai második tételre? :) Nincs sokat hozzátenni: gyönyörű, ódai, háborgóan nyugalmas. Tessék ellazulni és nézni a csillagos eget! Azt hiszem Beethoven ebben a műben (is) kellő ihletet adott a romantika nagy szerzői (Chopin, Schumann, Grieg), nagy zongoraversenyeinek megformálásához.

Ma van az év  172. napja. A csillagászati nyár kezdete. A zene európai ünnepe, vagy mifene. És tényleg nyár van, süt a nap szép az idő. Mi kell még. És bár ünnepeljük a zenét, rengeteg program mindenfele a városban és országszerte. Tessék munka vagy vizsgák után elmenni valahova.

Aztán hallani mindenfelől, hogy be akarják szüntetni az utcazenét. Mert zavar egyes embereket. Pedig nem a zene zavar, hanem az emberek zavartak.

Szóval jöjjön egy olyan szám, amit mindenki ismer. Kommentár nélkül. Utcazenészektől. 

Éljen a ZENE!

Boozefighter

UPDATE: A lány olvasók kedvéért (és a főszerkesztő úr kérésének eleget téve) tettem fel egy képet. A meztelen cowboy, New York egyik nevezetessége, az egyik legismertebb utcazenész a világon. Lehet, ha ilyen zenészek lennének az aluljárókban, akkor a sok nagymamát azonnal nem zavarná a zene? :P

UPDATE2: Közben látom, hogy lesz pénteken egy tiltakozás az utcazene megszüntetése ellen. Itt érhető el az esemény fészbuk oldala