Hiába mondja Főszerkesztő Úr, hogy ez nem a Sláger múzeum, meg a Kívánságkosár, de lássuk be a nyugdíjas voksokra nekünk (is) szükségünk van! Amúgy szerény véleményem, hogy általában nem érdem nélkül állja ki egy zene az idő vasfogát. Persze fordítva nem mindig igaz, biztos sok nagyszerű dal merült a feledés homályába menedzsment, protekció hiányában, esetleg a társadalom éretlen zenei ízlése miatt. A több száz éve megsemmisült kottákról nem is beszélve… Azon meg szintén lehet vitázni, hogy mi számít nagy időtávlatnak, de a jelenlegi egynyaras slágereket tekintve talán nem gond, ha az ókori ódákat nem vesszük alapul…Tehát, kedves nénik, bácsik, romantikus lelkek! Régóta áhított folytatása sorozatunknak: a mai nap a tragikus sorsú Cserháti Zsuzsára emlékezünk.
(Innentől kezdve a blog mókás oldaláról közelítem meg a dolgot…tehát szánalmas poénkodásaim ennek köszönhetőek.)
Mi volt Ő? Semmiképp nem volt festő.
A Nem volt ő festő című dallal az 1972-es Táncdalfesztiválon Előadói díjban részesült.
Viszont festői szépség volt. Bár jelene gyakran volt kicsit zavaros, a jövőjéről már korán határozott elképzelései voltak.
Az Én leszek című dal előadásáért a Magyar Rádió 1978-as Tessék választani! fesztiválján nagydíjat kapott.
Csak hogy teljes legyen a műsorpaletta, egy kis rock 'n roll az 1974-es Made in Hungaryból
A következő két dal fiúkról és azok becserkészéséről mozgásának befolyásolásáról szólnak.
Az abszolút kedvencem a Tyutyu Kicsi gyere velem rózsát szedni... Szépen lehet lobogni rá a szélben.
Ám az álnok árva fiú soha nem jött vissza...
Majd egy "hüpp! és szorty!" zene a boldogságról. Egyébként viccen kívül, nagyon szép.
A következő dal jól példázza Zsuzsa elhibázott életfilozófiáját:
Levezetésként egy kis szolid dzsessz felejthetetlen színpadi alakítással, a Röltex Divatáruház támogatásával.
És zárásként egy Szántó Erzsi dal, melyet volt szerencsém egy kiváló előadónőtől megismerni a holdfényes Duna-parton. (egyébként a nóta nyomokban Paff a bűvös sárkányt tartalmaz...:)
Ennyi fért mai műsorunkba, a Boldogság gyere haza, az Édes kisfiam,a Hamu és gyémánt és az ESZPÉESZ sajnálatos amortizációjuk okán maradtak ki a repertoárunkból...
Nyugodjék békében Művésznő! Kézcsók!;)
