Jó sok évvel ezelőtt /szerintem még gimi alatt/ kaptam osztálytársamtól zenéket. Az ifjút hívjuk nemes egyszerűséggel Ketchi-nek elég flegmán kezelte a muzsikákat. /Első tornaórán a "szarok a farmra" hozzáállású tornatanár aggatta rá ezt a becenevet, két seggberúgás között, mivel egy Ketchupös pólóban nyomult/ Ketchi csak annyit látott, hogy Laci is fém zenét hallgat, de a rosszabbik, izom "hörimöri" fajtából. Hát lázadtam na...:)
- Nesze, hallgasd meg ezeket is, ne csak szart hallgass! Kezembe nyomott néhány CD-t. Coalesce, Converge és 18 Visions. Az oké, hogy a zene mappája legelejéről kukázott nekem. De igazán ráírhatta volna az album címeket is...:) Komoly utánajárást igényelt, hogy melyik - jelen esetben - 18 Visions albumról van szó. De mivel komolyan veszem a zenei fejlődéseteket megtettem. Muszáj volt, hogy valami igazán ismeretlen dolgot rakjak ki, hisz szerzőtársaim nem is értem, hogyan értelmezik a "Zene, de nem a csapból!!!" szlogent, mikor Michael Jackson, Alicia Keys, Slash kombóval desztilálják az én jó kis posvány szagú rozsdás vízemet...:D
Szóval 18 Visions, az Egyesült Államokból, méghozzá Orange megyéből, ahol a surmó Teutel család is eszkábálja a mocijaikat. '95 és 2007 között mocorgó post-hardcore, noisecore banda. Wikipédia szerint emo, de azért ez nem egy Tokio Hotel... Nagyon nem. Aki túléli az első 18 másodpercet, az garantáltan végighallgatja. a 2000-res Until The Ink Runs Out nyitó nótája. Izgalmas, változatos.