Mertétek azt hinni, hogy megússzátok a szombatot jazz nélkül. Bizonyára elfelejtettétek, hogy mi — a kommunista szombat sztahanovista követői — minden alkalmat megragadunk, hogy zenei ízlésetek formálásában fáradhatatlan, áldozatos tevékenységünket végezhessük …Tegnap volt szerencsém könnyű esti sétát tenni egy parkosított szigeten és örömmel láttam, hogy a városi lét nem tudta elvenni az emberek ősi vonzalmát a természethez. Sokan sörrel, vagy futócipővel, mások barátnővel, netán grillezővel felszerelkezve vágtak neki a délutáni pocolódásnak… (új szó, Bill, kérem felvenni a word szótárába!!).
Ezt a kellemes hangulatot kívánom az alábbi szerzőpáros, bizonyos Jazzinho formáció dalaival szemléltetni. Egyben kiváló alkalom, hogy tovább táguljon a bossa novából táplálkozó ismeret-halmaz. Röviden annyit: a Jazzinho (szabadfordítása a címadó: édes kis dzsessz, dzsesszecske, dzsesszecskécske…ahogy tetszik:) egy virtuóz dalszerző és énekesnő, Guida de Palma és egy minden hangszeren (kivéve az okulelét és a tekerőlantot) játszó úr, Michele Chiavarini zenei házasságából született. A zenéjük érzéki keveréke a forró latin tánc, a nu jazz, a portugál hagyományos hangszerek, az afro-brazil ütősök, az R & B és soul vokálok és a hallhatatlan bossa dallamoknak, mindez csipetnyi dub hatásokkal fűszerezve. De mind ez csak duma, okoskodás, íme:
És egy gyorsabb, az esti táncos mulatságra hangolva:
