És íme egy alapmű az elmúlt évszázad egyik legmeghatározóbb filmjei közül: A KERESZTAPA... Akár már ez az egy szó is elég volna ehhez a poszthoz, és linkelhetném is a betétdalokat, nem volna semmi hiányérzete a kedves olvasónak, hiszen ez a film mind történetével (hála Mario Puzo könyvének), képi világával (Francis Ford Coppola), és zeneiségével (Nino Rota) időtálló színvonalat hozott 1972-ben. Személy szerint az egyik kedvencem ez az alkotás; minden alkalommal amikor megnézem/hallgatom a zenéjét, mindig találok benne valami újat, valami aktuálisat. Itt idéznék Tom Hanks egy filmjéből: "A Keresztapa az az I Ching. A Keresztapa minden bölcsességek összegzése. A Keresztapában megvan a válasz mindenfajta kérdésre. - Mit vigyek a nyaralásra? - Hagyd a puskát, hozd a tésztát..." stb... Haha, nah igen, ami zseniális, az zseniális :) Én magát a film zenéjét tartalmazó cd-t is szívesen hallgatom csak önmagában, de az igazi élményt egyértelműen a film újra és újra való megtekintése jelenti, szóval aki nem látta, sürgősen nézze meg, és hallgassa a kompozíciókat :) És jöjjön aminek jönnie kell:
Egy nagyon szép variánsa a Love theme-nek:
Slash - no lámcsak :D
