Nincs képem szó nélkül lelépni. Azaz ne mondhassák, hogy „úgy eltűntem, azt sem mondtam ~”.Bizonyára feltűnt a nyájas olvasónak, hogy az elmúlt időszakban a blogon sok volt a fém, meg a kőszikla, meg a kavics…de JAZZ, meg diszkó sehol!! Na, ez azért van, mert agysejtjeim és írói vénáim nyári álomba szenderültek. Szóval ezúton szólok, hogy ez most így van, de az álom végén minden folytatódik a régiek szerint. Addig is, hogy kibírjá – ennyi mondat után engedtessék meg a tegeződés – tok, összeválogattam egy válogatást, a nyár sáskás, bogaras, lepkés rétségéről. A különböző kitettségű (értsd stílusú) domboldalakról leszakajtott sokszínű és illatú virágból csokrot fontam, melyet most általnyújték becses hallgatóságnak, hogy el tudják képzelni, milyen lenne a nyár, ha nem lenne ősz…
Elsőként fogadjátok szeretettel egyik kedvenc zeneszerzőm, Pjotr Iljics Csajkovszkij zongoraversenyét. Nem véletlenül lett anno a Gyermelyi tésztagyár reklámzenéje, (köszönöm nekik, hogy a finom szarvacska tészta mellett odafigyeltek a fogyasztók zenei ízlésére is) érezni benne az édes búzakalász illatot és a forró napsütést a tarkónkon. Egyébként a műben megfogalmazásra kerül a számomra még mindig titkokat rejtő „virány” fogalma.
Másodszor egy kis bágyasztó harmonika muzsika a zord külsejű, ám érzékeny lelkületű David Yengibarian tolmácsolásában. Ennek a hallgatása különösképp javasolt dús lombú gesztenyefák árnyékában egy parkpadon, déli harangszó mellett.
Aztán a Wave, azaz hullámzás a tengerparton. A hangulathoz egyéb hozzávalók: 1 db tenger, parttal, 1 db égbolt nappal, felhők nélkül, 1 db szellő, 1 db nyugszék, napernyővel, 1 2 db jéghideg gyümölcskoktél.
Végül - kielégítvén a széles rétegek zenei éhségét is – egy kis modzsó, azaz jóléti diszkózene a kabrió feelinghez, hosszú autós utazásokhoz, esetleg háttérnek tóparti randevúkhoz. Kéretik odafigyelni a remekbeszabott walking bass-re!!! Előre szólok, hogy a film tele van erkölcstelenségekkel.
További szép nyarat mindenkinek! :)
