A szerdai BLS koncert után nem igazán tértem magamhoz. Nem mintha olyan jó lett volna a koncert. Bár rossz sem volt, csak lehet én többet vártam az egésztől. De sajnos a csapnivaló hangzás meg úgy az egész hangulatom miatt nem sikerült bekerülnie a TOP5 koncertjeim közé. Nem kívánom senkinek azt az érzést, hogy a példaképe ott van tőle néhány méterre, és nem tud vele se találkozni se pacsizni. De hát ilyen az élet, nem mindig van örömbódottá.
Persze azt hittem, hogy meg fogok csömörleni a BLStől, meg úgy a torzított gitáros zenéktől, de nem így történt :)
Ezért ma újdonság jön csak nektek. Csak Boozefightertől. Itt a napilacin.
Miután Portnoyt kirakták a Dream Theaterből, nem hullattam könnyeket. Sosem hallgattam őket, nem is fogom ezentúl sem. Aztán szállingóztak az infók, hogy Mike bácsi milyen fasza zenészeket válogat össze maga mellé.
Ők lettek az Adrenaline Mob. Pár napja tolták le NY-ban az első koncertjüket. Szerintem faszás volt, Rich Ward a Stuck Mojoból és a Fozzyból még mindig istentelen jó gitáros.
A szám mellesleg a Dio-féle Sabbath-tól a The mob rules :)
Boozefighter