Sajnos még aludnotok kell párat a klasszikus-merényletig, de, hogy addig se unatkozzatok, kaptok egy kis jazz-t!:)
Már múltkor tartottam megemlékezést a tavaszról, ám utólag bevallhatjuk, hogy akkor még csak a naptár szerint volt izé… kikelet!
Azóta minden kétséget kizáróan elindult az édes ébredése kicsiny világunknak. Az őrült rigók már pitymallatkor beizzítják az erősítőket és megkezdik a jammelést a bokrok között...a többiről nem is beszélve. Emiatt véreres szemekkel malmozunk a plafont bámulva és nem csodálkozunk, hogy képtelenség tovább aludni ilyen lármás körülmények között. De ilyenkor amúgy is úgy pattannak fel a szemhéjak, ahogy a rügyek buggyannak ki egyik percről a másikra (ahogy azt egy kedves teremtés annak idején részletesen kifejtette nekem). A kacsákat már korábban, egy enyhe éjjel érte a meglepetés, mikor a s#ggük alól hirtelen elfogyott a jég és belecsobbantak a nyirkos jeges vízbe. A libák végzet-alakzatba rendeződve szántják a szikrázó kék eget. A gólyák elfoglalják bázisukat egy kies gyárkéményen. A fecskék ruhacsipesznek álcázzák magukat egy 220 voltos vezetéken. A gerlék búgnak. A vakondok túrnak. A nyulak kú.. szaporodnak… De mindezt nem is lehet szavakban kifejezni! Még jó, hogy feltalálták a zenét!:D Következzék a tavasz, minden színeivel, az „NC band” és a bájos hangú Lisa Bassenge interpretációjában!
(Amúgy veszek egyszer egy ilyen robogót...)
És élőben Kim Sanders bájos hangján is: