Avagy egy kultikus banda ¾e összeállt újra, hogy végig koncertezze a világot. Hogy miért is csinálják, arra korrekt választ nem adtak…
A ’90es évek első felében 4 palm springs-i srác gondolt egyet, feldobták a gitárokat és csak bőgőládákat valamint a dobcájgot a pickup hátuljára, a bolt előtt megálltak néhány karton sörért. A fű és egyéb pszichedelikus drogok már a zsebükben figyeltek, célba vették a sivatagot, amit ugyebár arra fele nem nehéz eltéveszteni. Amint megtalálták a megfelelő árnyékot adó kaktuszt, nekiálltak és alkottak valami teljesen újat. Hangos, mélyrehangolt, néhol monotonak is tekinthető utazás a rock hotrod-ján, mely benzin helyett THC-val jár. Ma ezt stoner rocknak hívják, megszámlálhatatlan sok zenekart inspiráltak, mégis 4 album után egy sörözés végkifejlete a feloszlás lett. Josh Homme gitáros azóta a Queens of the Stone Age frontembere. A többiek is folytatták, max. nem a mainstream lett a végállomás, hanem underground körökben lettek elismertek (Hermano, Fu Manchu, Brant Bjork & The Bros, Goatsnake).
A vasárnapi esti buli volt az egyetlen kelet-európai koncerthelyszín, ebből fakadóan akár a PeCsa előtt, akár a pultnál könnyedén botlott az ember füle külföldi szóba. Nagy érdeklődés ide vagy oda, nem kellett kitenni a „megtelt” táblát. Én jobban örültem volna az eredeti helyszínnek (Gödör). Inkább állok szorosan, mint hering az olajban. Inkább legyen 5-10 fokkal melegebb, pláne a sivatagi feeling végett, de közelebb éreztem volna magam a zenészekhez. Az alapnak számító masszív fűszag hiányzott, hiszen a koncertteremben - ahova dobozos sört se vihettél be - a dohányzás nem volt megengedett. A hangzásra nem lehetett panasz, sikerült előállítani a szenvedő porszívó hangját. Játszottak bő másfél órát, színpadi mozgás 0.0, a kommunikáció a közönséggel pedig kimerült az utolsó szám végén egy gyors „thank you”-ban. Ezzel nincs baj: stoner, nem törődöm hozzáállás. A kellően összegyakorolt best of setlist és a tudat, hogy láttuk a legendákat, kárpótolt mindenért.
…Josh Homme azt mondta, nem érdekli az újjáalakulás, neki bőven elég a QOTSA, amit május 28.án el is csíphettek szintén a Városligetben. És hogy a többiek pénzért koncerteznek, vagy John Garcia énekes a szóló lemezét promótálja, vagy hiányzott neki a Brant Bjork-kal és Nick Oliveri-vel való együttzenélés, azt mindenki döntse el maga. Egy igényes bulin vagyunk túl, aki nem volt ott, sajnálhatja. Nem hiszem, hogy lesz több Pesten.
ui: Olvastam több féle koncert-, és élménybeszámolót a neten a buliról, mindegyik más és más volt... Ez meg az enyém;)