Volt már a blogon összehasonlítás, hogy melyik a jobb: az eredeti vagy a feldolgozás... Ott nem nagyon értékeltem túl a dolgot, rátok bíztam. Ez most sincs másképp, csak kitör belőlem az a gondolat, amit már élőben annyiszor kifejtettem.
-Laci, jössz Faithlessre? Mindjárt kezdődik a Nagyszínpadon!
-Áhááá, megint beszélő néger színes bőrű fiatalember öregember koncert! Biztos, hogy nem.
Egyrészt a "megint"-en van a hangsúly, mert majd' minden évben volt koncertjükvalamelyik fesztiválon. Másrészt a beszélőn! Oké, persze bársonyosan búgó, bugyinedvesítő hangja lehet - azért írom, hogy lehet, mert belőlem max értetlenséggel teli mérhetetlen dühöt vált ki, hogyan lehet ének címén a beszédet eladni.
Szóval, annyira nem sajnálom, hogy feloszlottak. Van egy számuk, amit mindenki ismer. De tényleg mindenki:
És ennek feldolgozása, spékelve némi fémmel. Enter Shikari szintén Angliából. Nem bírok magammal és kimondom, 100szor, jobb, mint az eredeti. Van benne erő, hangulat, helyben szaltózás... 3:10től előkerülnek a ropogtatós neon pálcikák, tehát, minden a helyén van. És ha eddig sem tudtál aludni, lehet nem ez segít rajtad a fényeivel, effektjeivel... Sassantásra fel!!!;)