2005-ös Sziget 0. napján fellépett az Illés-együttes. Akkor már 6 éve toltam a fesztivál fillinget, amit Édesanyám nem igazán tudott hova tenni. De mivel ifjúkorában Ő nagyon is csipázta az Illést, kapóra jött az alkalom, hogy kinézzen velünk a Hajógyárira... Milyen is a "magyar Woodstock". Nem, ez nem a Tabán Török Ádival és a Minivel... Akkor még én is máshogy viszonyultam a "nemzetközi zsibvásárhoz", beleadtunk apait ANYAit:) Oli koma hozott vodkát én meg kovászos uborka levet... Micsoda könnyed kis longdrink az:D Persze ésszel toltuk, vigyázni kellett muterra, de még neki is ízlett a kis koktélunk. A zene meg parádés volt, még úgy is, hogy a buli előtt hunyt el nem sokkal Pásztory Zoltán. Így Szörényi Levente fia, Örs püfölte a bőröket. Sajnos a fent említett koncertről nem találtam videót, de egy '94es felvétel akadt. Akkor még Diáksziget volt a buláj neve és akkor volt Woodstock 25. évfodulója is. Ezzel a számmal szeretnék utólag is BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánni az Édesanyámnak!

Hogy lehet ennyire hülye becenevet adni valakinek? De a bozontos hajú cilinderes fickónak bejött. A piros Marlboro ugyanúgy elengedhetetlen kiegészítője a cilinder mellett mint a Gibson Les Paul vagy a Marshall erősítő és a Jack Daniels. Aki ennyiből se jött volna rá, a Guns N' Roses és Velvet Revolver gitárosáról a mostanában szóló lemezével turnézó Saul Hudson-ról, vagy ahogy mindenki ismeri Slashről van szó. 2004-ben mikor Pesten járt a Velvet Revolverrel (amiben a néhai Guns 2/3-a játszott) volt szerencsém élőben is látni. Alig 5 méterre állt tőlem, egy életre szóló élmény volt.

Mióta a Velvet Revolver is parkolópályára került Slash is kihozta a maga szóló lemezét. A kevésbé sikeres Slash's Snakepit két lemeze után nem bízott semmit a véletlenre. A 2010-ben megjelent egyszerűen csak Slashnak keresztelt lemezen az összes számban vendég énekes nyomta fel a dalokat. Lemmy, Ozzy, Fergie (Black Eyed Peas), Chris Cornell, Kid Rock, Iggy Pop. Hogy csak néhányat említsek a sok közül. 

A megjelenésekor elment mellettem az album, úgy ahogy volt. Mostanában viszont gyakran hallgatom. Fogós, bulizós hardrock nóták. Se több. Se kevesebb. Az új lemez idén májusban jelenik meg, ezen már csak egy énekes Myles Kennedy fog szerepelni. Koncertekre természetesen nem tudta azért Slash sem magával cipelni az összes énekest, így a bulikon is Myles énekelt szerintem elég meggyőző teljesítménnyel.

 
Jó kis bestof koncert Slash eddigi munkásságából 45 percben.

Boozefighter

Holnap nemzeti ünnepünk van, így tolok nektek egy kis forradalmi indulót a mai napra. Hisz sokkal fontosabb nap lesz holnap számomra... /Aki olvassa egy éve a blogot, az tudja mire gondolok;)/

Továbbra sem érdekel a politika, ha érdekelne is, nem itt okoskodnék róla. De aki holnap hőbörögni, hőzöngeni, rosszalkodni megy ki az utcára, az elmegy a picsába. Nem elfelejteni mire való a kokárda és mit is ünneplünk holnap...

A mai dal pedig, az utolsó Pantera albumról való, címében a megoldás, miért is választottam ezt... Komoly változások jöttek ezután a banda háza táján /pl. feloszlottak/. Ahogy '48-ban mi is komoly változásokat vittünk/szerettünk volna véghezvinni. Nem mellesleg isteni szám és a banda "kiskópés" utalásai is ütnek:) Hallgassátok, élvezzétek, jó pihenést!;)

Kocc

Körülbelül két hete jött a hír, hogy Peter Dolving kilép a The Haunted-ból. Teljesen felborult a belső Ph értékem... Egyrészt a svéd csoda brigád zseniális zenét játszik, az utolsó albummal megfejelte a megfejelhetetlent. Másrészt Peter beleadott apai-anyait és olyan érzelemkaput nyitott meg hangjával, hogy folyton könnyes szemmel sétálok haza egy-egy sörözésből az albumukat hallgatva...

És akkor a semmiből ott a hír, indoklás nélkül, hogy Dolving mester kiszáll... A Haunted már javában keresi az utódot a neten, Ő pedig belekezdett valami újba:

Rosvo

Döntését természetesen nem kommentálom, pontosan tudja Ő, hogy mi a jó neki és hogyan érzi jól magát a bőrében. Csak kimondhatatlanul sajnálom...

Ismét nőnap van, meg persze a Zoltánok ma ünneplik névnapjukat. Úgyhogy ma igyekszem mindkét félnek jó kedvet deríteni az arcára. A lányoknak azért, mert a mai posztom tárgya John Mayer igazi lánykedvenc gitáros. A koncertjein sorra landolnak a bugyik és melltartók a lábai előtt. A férfi szemmel inkább valami nyálas képű hülyegyereknek tűnik, bár a bal karján a csuklótól vállig tartó tetoválás tisztelet parancsoló, de emellett a napjaink egyik legtehetségesebb blues gitárosa. aki nemcsak egy szűk, arra fogékony réteget tud elérni a zenéjével, hanem szinte bárkit aki szereti az igényes muzsikát. A 34 éves John igazi playboy, nagyon tudja hogy kell dalokat írni. A komolyabb, érzelmesebb nóták mellett simán ír tökös bluesokat is. A számos Grammy-díj és jelölés pedig önmagáért beszél az önéletrajzában. 
Első lemeze 2001-ben jelent meg, a címe Room for squares. Itt még csak bontogatta szárnyait a benzinkutasból gitáros-énekessé avanzsálódott Mayer, de már megcsillogtatta tehetségét.
A lemez slágere egyértelműen a Your body is wonderland, amiért 2003-ban a Grammy-t tényleg a polcára tehette John. 


Harmadik  lemezére egészen 2006-ig kellett várni (a második Heavier things 2003-ban került a lemezboltok polcaira), de nem meglepő hogy ilyen sok időt :) Jani ugyanis szerette magát körülvenni ismert, csinos színésznőkkel. Fura mód a J-vel kezdődő keresztnevű lányokat részesítette előnyben, mint Jessica Simpson, Jennifer Love-Hewitt vagy Jennifer Aniston. Annyira azért nem rossz lista.
A Continuum már egy teljesen érett zenészt mutat, aki megtalálta a saját hangját. A lemezen olyan slágerek szerepelnek, mint az I Don't Trust Myself (With Loving You), a Gravity ami talán az egyik legismertebb száma Mayer-nek vagy a Stop This Train. Az én személyes kedvencem mégis a Belief.


(John kedvenc hangszere a Fender Stratocaster, van is neki jó pár otthon a vitrinben, de ez a fekete agyonhasznált példány az egyik legelegánsabb szerintem.)
A Continuum után újabb szünet következett a sorlemezek között, bár készült egy zseniális DVD Where the light is címmel. Ez igazából 3 koncertet foglal össze, amin kiderül, hogy mennyire is tehetséges dalszerző, énekes és gitáros egyben Májer Jani. Akusztikus koncert, trió majd pedig a rendes saját zenekaros bulit tolt le egymás után Los Angelesben. Mindenképp érdemes végig nézni egy jó pohár bor mellett, mert elképesztő élmény még TV-n nézve is. Hát még élőben milyen lehetett.
A legutóbbi lemez 2009-ben jelent meg Battle Studies címmel. Ez kicsit eltérő korong az addigi munkásságát tekintve. De a más fajta hozzáállás csak jót tett.
A Heartbreak warfare a lányok kedvence, én inkább a Who says-t szoktam hallgatni. De tényleg, ki mondta, hogy nem sztondulhatok be, kapcsolhatom ki a rádiót és a telefont?


Bármennyire is fiatal emberről beszélünk, az elmúlt 10 évben annyi mindent mutatott már magából, hogy ennyire röviden be sem tudom mutatni. Még két számot azért szeretnék így a végére mutatni. Az egyik a Bakancslista című film zenéje. Ha már láttátok, akkor tudjátok miről szól, ha nem akkor feltétlen nézzétek meg, mert Jack Nicholson és Morgan Freeman zseniálisat alakítanak benne.


Végül pedig de nem utolsó sorban a Mayer-féle feldolgozások. Több világhírű gitáros számát feldolgozta már az évek folyamán a Message in the bootle-től kezdve a California Dreamin-en át. De mind közül a Crossroads messze viszi a prímet.


A nóta kezdetén az a finom torzított gitár. Hm. A szőr feláll a hátamon ha meghallom ezt a riffet.

Szerencsére az új lemezre már nem kell sokat várni, május 22.-én megjelenik a legújabb korong. Én érdeklődve várom!

Boldog névnapot Zoltánok! Nagyon szép napot lányok és asszonyok!

Boozefighter