Avagy Kyuss Lives!-ra készülünk (Vol.3-4)
Fogjuk fel ezt a ráhangolódást úgy, mint egy bemelegítést edzés előtt:
5:50 Egy jól eső rapid kullantás az öltöző WC-jében = Fu Manchu
5:54 Sztorizgatás felsétálás közben a medencéhez = QOTSA
5:57 Az ázott kutya szagú köpeny lelátóra helyezése = Hermano
5:59 Néhány alibi karkörzés közben végig gondolni, hogy ma milyen kombinációval lehetne elnyerni a legfájdalmasabb medencébe ugrás díját = Brant Bjork & The Bros
6:00 Nagyra becsült Sanyi 'bá vezényszava: Na kezdjük már el! 400 vegyes, 400 láb...
6:00:10 Medencébe érkezés = Holnap este Pecsa, meglepő módon nem lesz hideg... Sőt mintha homokban úsznánk;) Kyuss Lives!
A mikrofonnál John Garcia...
A pszichedelikus mindenit, azzal a háttérvetítéssel:) (Brant Bjork, aki dalol és penget)
És most átadnám a szót munkatársamnak: Boozefighter, ezer láb büntetést kap, szintidőn kívül úszott... Ilyenkor el lehet mélázgatni:
2006-ot mutatott a falinaptár, egész pontosan egy júniusi napot. Éppen gyak. iv-ről jöttem ki az egyetemen, és gyújtottam rá nem megérdemelt cigarettámra, mikor jött szembe egy ismerős arc. Látásból ismertük már egymást, de hogy mindketten hamarabb befejeztük az írást, mint lehetett volna, így elkezdtünk dumálni. Akkor még hosszú haja volt mindkettőnknek így hamar a zenére terelődött a szó. Kiderült, hogy sok a közös kedvenc, ráadásul zenél is. Miután a basszusgitárt nevezte meg mint hangszert, rögtön felcsillant a szemem, hogy húú csináljunk bandát, jó lesz. Így ismertem meg Szakit, akivel aztán később tényleg zenélgettünk egy ideig, ahol Tökinger próbált dobolni. (remélem idővel folytatjuk a közös csörömpölést – meg a rajongóknak is eleget kell tenni, ugye)
Nálam a southern, stoner, pszichedelikus zenék iránti érdeklődés nagyjából ekkor kezdődött, így nem volt kérdés, hogy 2006. június 16.-án pénteken 19.00 órakor kötelező jelenésünk van az akkor még Marco Polo Clubban a Nyár utcában, ahol Brant bjork és a tesók léptek fel, az előzenekar pedig a magyar Stereochrist. A koncert zseniális volt, tele volt a hely, soha máskor nem láttam annyi embert abban a kis klubban, mint azon a koncerten. Dög meleg volt, olyan füst, hogy kb fél méter volt a látótávolság, és nem dohány, hanem masszív fű szag terjengett a levegőben. Az is beszívott, aki nem akart :D A sört nem volt értelme kikérni, mert mire beért vele az ember a tánctérre megmelegedett, pedig frissen csapolt jéghideg nedűt mértek a pultos lányok.
Életem top10 koncertjei között ott van ez a buli.
/Tökinger & Boozefighter/