Sajnos az utóbbi időben az aszály szeretett muzsikás-kertünket is megtámadta, verejtékes munkával kultivált klasszikus-jazz-pop veteményesemben idő- és ihletrabló, sztahanovista, falánk pockok dúltak...De csak eddig! Az első őszi eső új ötletekkel termékenyítette meg a szikkadt anyaföldet, a pockokat pedig kíméletlenül átjátszottuk a karvaly-tőke karmai közé.:D Misszionárius tevékenységem folytatásaként egy ízletes, keserédes unicummal rukkolok elő: a Stand by Me egy néger spirituáléból átköltött standard, íme a gyökerek (nem az énekesekre gondolok:)
A dal első előadója Ben E. King volt, hallgassuk áhitattal:
Másodikként gyermekkorom bálványa, John Lennon feldolgozása. Mindent visz!
A majom-parádé kategóriában legutóbb a kis nagy málészájú Sean Kingston nyúlt a dallamhoz… amitől a bakfisok meg magukhoz. A szövegnek persze semmi köze az alaphoz, így jutunk el Jézus Krisztustól az ajzott csitrikhez…de hát ez adja a zenetörtének sava-borsát.:D Nekem amúgy megmaradt egy mókás korszak háttérzenéjeként, így elviselem.:)
Aki szeretne még szörfölgetni a dal hullámain, annak adok néhány tippet (azért annyit elárulhatok, hogy a fentiekhez képest sok újra ne számítsatok..:)
Jó megŐszülést! :D