Nos úgy gondolom, a szokásos vonaton elfogyasztott OH csoportos italokat immáron átugorhatjuk. Tokajban vagyunk, az ég ragyog, mindenki „boldogan" várja a karszalag átvételét. (Ti.: a boldog szó ebben az esetben relatív a sor nagyságától függően.) De nem akarom elvenni a jövőre netán először fesztiválozók kedvét, hisz ez tényleg csekélység amellett a sok szép dolog mellett, amit Tokaj nyújt az odalátogatóknak.
Itt volt például mindjárt szerda délután a belezős rock&roll stílusra keresztelt Yellow Spots nevű banda, akiket én régóta nagy csodálattal figyelek, s most sem okoztak csalódást. Sőt! Egy-két haverom a koncert után meghökkenve kérdezte tőlem: „Szilágyi!!! Ez meg mi volt??" Mondjuk aki látta a koncertet, az tudhatja, hogy az énekes és a két vokalista lány (neeem, nem a Subscribe-ból ismert Vincze Fekete Vera és Koszi Janka) talpig véresen tolta végig a bulit, valamint az egyik tag, aki ezúttal öltönyös múmiának öltözött, végig egy babakarral sétálgatott a színpadon, amivel olykor a két vokalista lány különféle testrészeit stimulálta, és ha ez nem az aberráltság netovábbja, hát akkor nem tudom micsoda! (Mellesleg az énekes beceneve is Aberrált.) A koncert egyébként nagyon rendben volt, mind a hangulat, mind pedig a hangosítás terén. Elhangzottak a nagy slágerek is, úgy mint a "Feri, a szadista", a "Vérfertőzés Texas szélén" vagy az "Oké Májkül"!
Őket követte a Till We Drop, akikről már nem tudok ilyen sokat mesélni, mert egy tökéletes koncertet láthattam tőlük, közben-közben el is mentem sörért, de a pultnál állva, kitekert nyakkal is követtem a színpadon zajló eseményeket. Ők is profin szóltak; a színpadi mozgásra én egy csillagos ötöst adnék a srácoknak, és kifejezetten díjaztam, hogy az éneket is elég tisztán lehetett érteni, ami azért valljuk be, az ilyen zenét játszó zenekaroknál mostanság ritka! (Vagy csak én járok szar hangosítású koncertekre?)
Ezután érkezett egyenesen az USA-ból a Set Your Goals, amire én nagyon kíváncsi voltam, de ugyanakkor félelemmel indultam neki, mert egy-két netes videóban bizony a két énekes egy amatőr magyar zenekar első fellépésének szintjét idézi! Ennek ellenére kellemesen csalódtam, mert Jordan és Matt is hozta a kötelezőt. Egy interjúban Jordan meg is jegyezte, hogy ha nem találkoznak különféle vízi szörnyekkel a Tiszában, akkor bizony még úsznak is egyet! Energikus kis koncert volt, az egyszer biztos, és a közönség is szép számmal lelkesítette a csapatot. Látszott a srácokon, hogy élvezik, hogy itt lehetnek, nem pedig az jött le, hogy egy világsztár banda unottan, rutinból eljátssza 471-edjére a számait. Ez az, ami nekem nagyon sokat számít egy koncerten, és ezúton is pacsi a srácoknak ezért az élményért.
A szerdai napom tehát koncert gazdagon zajlott, és még csak ezután (21 óra után) nyílt alkalmam meglátogatni egy borospincét. Nem is baj, hogy előbb nem tudtam...
Végezetül nézzetek meg az idei Hegyalja számomra legparasztabb koncertjéből egy részletet!