Pedig már majdnem leírtuk testületileg, de most ismét nagyot szólt a srác. Yonderboi különösen fontos szereppel bír, ha meg akarjátok érteni dzsessz-sznob társaságunk (egykori „SS”, majd „SPC”) dzsessz-sznobbá válásának történetét. Tuti senkit nem érdekel, de azért leírom: kenyeres pajtásaim találtak rá az akkor ifjú (alig 20 éves!) titán Fogarasi Árpád László első lemezére, a legendás Shallow and Profound-ra. Ez irányította őket el a diszkóról a jazz felé, én meg így irányítódtam el a klasszikus zenéről a jazz felé..:D
Nosztalgikus aláfestésként egy esszenciális darab (a képen a szalagavatóját ünneplő Fogarasi:):
Aztán jött a Splendid Isolation eltévelyedése, amire cimboráim azonnal rásütötték a gúnyos „britpop” jelzőt, úgyhogy szinte meg sem hallgattam…:)
De a múltkor véletlen az MR2-re tévedtem, és meghallottam az alábbi gyöngyszemet a vadiúj albumról. Hallójárataimon keresztül azonnal hideg-rázós lúdbőrzés érkezett a szervezetembe! Zseniális, Yonderboi visszatért!!
Ezzel a rejtélyes számmal kívánok egyben minden kedves olvasónak rejtélyekkel kecsegtető szép új Tavaszt!!:)
Heti játékunk: tippeket várunk, a fent említett "társaságnév rövidítések kibontására!(hitleristák kíméljenek!:)
Nyeremény: egy nagyfröccs a Budai Bohém Borozó jóvoltából!!:D