A múltkori A38-as koncertre elkísért egykori élettársam, akinek írói vénáját jelentősen megpengette a lüktető ritmus. Abban a kényelmes helyzetben vagyok tehát, hogy egy egyszerű "copy-paste"-el kipipálom szerzői kötelességemet. Csak képet, és hangot kellett vadásznom, a többi íme, vágatlanul. (Ja, a szerzőt hívjuk egyszerűen Joe-nak.:)
"Zedzone kollégával volt szerencsém eljutni a hajóra. A !Deladap-ot már ismertem korábbról, a Vojasa nevezetű előzenekarról még nem hallottam. Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom: felejthetetlen este volt!
Bár az elején korántsem így tűnt… Módszeres kiéheztetéssel indult a dolog, a meghirdetetthez képest egy órával később kezdődött a műsor. Viszont addig sem szomjaztunk.:-)
Aztán mikor a széles csípőjű hölgyek aránya elérte a küszöbértéket, színpadra lépett az előzenekar: a Vojasa! Kb. 2 perc kellett, hogy beszippantson az előadás. Minden zenét a legjobb élőben hallgatni, koncerten átélni, de ha lehetséges, akkor ez a cigányzenére hatványozottan igaz. Ez az őserőből táplálkozó, mégis kifinomult játék azzal tiszteli meg a jelenlévőt, hogy folyamatosan kölcsönhatásban akar lenni vele, nem hagyja lankadni egy másodpercre sem. Kezdjük, szép lassan, hogy ráhangolódj…most egy kicsit variálunk…most visszatérünk, emlékszel még, ugye?...na akkor most egy kicsit gyorsabban…aztán még gyorsabban! De nem ijedünk meg, mert annyira szépen vezetnek el a katarzisig, hogy fülig ér a szánk és zsibbad tenyerünk a tapsolástól.:) Zedzone már le is foglalta a csapatot a lagzijára. ;) (ez így igaz!- a szerk.)
Pillanatok alatt eljutottunk az utolsó számig, bár senkinek nem volt kedve lassulni, de hát csak át kellett adni valahogy a terepet a !Deladapnak! A beállás nagyon rövid időt vett igénybe, alig szedtük össze magunkat, már jött is Stani Vana, aki egy borospoháron keresztül pont úgy néz ki, mint valami urbánus Jack Sparrow kapitány (lásd a fotót odafenn!- a szerk.) , és tett róla, hogy ne unatkozzunk.:) Sokféle alapanyagból összegyúrt, mégis eredeti és újszerű hangzást kaptunk, az őserő itt sem veszett ki, járnak a lábak, kezek a magasban. A profi zenészek között az est ékköve, Melinda Stoika, akinek jelenléte a színpadon vitathatatlan, egy igazi díva, minden erőlködés és manír nélkül. Közben Sparrow kapitány a háttérből figyel, tetszik neki, amit lát, mosolyog a bajsza alatt, elégedett.
És mi is azok voltunk, de nagyon! A ráadásszám magától értetődő volt, kár, hogy nem jöttek vissza még egyre…meg még egyre…
Az egész olyan volt, mint egy száguldó álom, hajóval, kalózokkal, hercegnővel és fantasztikus zenével. Köszönet érte! Aki teheti, ne mulassza el a következő alkalmat (sem)! ;)"