Kihagyni egy ilyen kérdéskörből a Slayer-t pöcsrépaság lenne. De miért is mondanám, hogy a Reign In Blood?! Persze csudaszép mészárlást vezetek ott elő, de a Diabolus In Musica valami más. '98-as album, sokak szerint a legvitatottabb. Kerry King, mikor megjelent, természetesen azt nyilatkozta, hogy ez a legjobb lemezük, azóta már sokszor beszélt arról, mi nem tetszik neki, mit csinált volna másképp. Szeretném megélni azt az interjút bárkivel, hogy úgy vélekedik már a promó során, hogy: Nem vazze, nem ez a legjobb albumunk, hanem az előző, ebből nem fogunk annyit eladni. Vagy: nem, a következő lesz a legjobb, ezt meg se vegyétek... :D
Emlékszem, mikor nálunk megjelent, volt hogy kitérőt tettem délutánonként, hogy elmenjek a Nyugati pu.-hoz. Az újraforgó óra mögötti épületben volt egy többszintes CD bolt, lehet most is van. Ott a Mahasz toplistás korongokat meg lehetett hallgatni fülessel. Elkezdtem hallgatni a Bitter Piece-t és odacsokiztam. Utána kb. minden nap megtettem ugyanezt, kuporgattam a pénzt a magnószalagra... Aztán már a villamoson csokizgattam.
Ami tetszett az pont az volt, amiért King rinyált. A mélyebbre hangolás, a lassabb számok, a groove-ok és Tom Araya a legváltozatosabban használja a hangját: suttogástól torkaszakadtáig... És talán a legfontosabb a dob. Paul Bostaph szerintem sokkal fifikásabb, mint a mindenki által istenített Lombardo. Amit a hátsó végtagjaival játszik tanítandó...
És hogy legyen hasznos infó is, copy/paste:) : Az album címe egy középkori latin kifejezésből származik. Maga a kifejezés a tritónusz hangközre utal, ami a két leginkább disszonáns hangköz közül az egyik. A középkorban be is tiltották a zeneszerzőknek a használatát, mivel úgy tartották, hogy ez az ördög hangköze. A Slayer gyakran felhasználja számaiban a tritónuszt – lásd például a Blood Red eleje –, ezért kapta ezt a címet az album.