Bár megfogadtam, hogy amíg van olyan zenekar a tarsolyomban, ami még nem volt a blogon, addig olyanokat igyekszem bemutatni, de ezúttal (is) kivételt teszek.
Az edmontoni négyesről Tökinger már megemlékezett egyszer, kicsit több mint egy éve. Én annyit fűznék hozzá az akkor poszthoz, hogy hiába ratyi a nevük, ha a zenekaromat mondjuk Kék Sopianae-nak hívnák, akkor azt is ratyinak tartanák. Merthogy a Black Stone Cherry egy dohánymárka :)
A srácok nemrég (mit nemrég,2 napja) adták ki a harmadik lemezüket. Szóval még friss az anyag, de már megjelent DCn és kazettán ;)
Nekem nagyon tetszik az új album, jó kis középtempós dalok, húzós gitárok, southern feeling. Vannak ugyan töltelékek a korongon, de összeségében kellemes meglepetés hallgatni. Még sok ilyen és ehhez hasonló lemezt.
Íme a nyító nóta, kemény mint egy hatalmas jobbegyenes:
Bár azt elárulhatná valaki, hogy mi célból vágatott az énekes magának ilyen hajat...
Boozefighter
U.I.: Nem szokásom reklámozni ismeretlen blogokat, de érdemes elolvasni Sixx kritikáját a lemezről, én sírva röhögtem néhány mondatán.