Amikor országjárásra indult a 8.b (azaz akkor már e). Szilvásvárad, 2 éjszaka faházakban, kilinccsel nyitható ikarus busz, 20 ft-os csocsó, foci a hvcs-kkel, citrom illatú dezodor a csajokon, csipsz, kóla, szotyi és kamasz öntudat (ha találkoznék akkori énemmel, gondolkodás nélkül fejbelőném:). A menőknek TETRIS -e volt, a még menőbbeknek walkmanjuk is. Én közepesen menő voltam, mert tesóm walkmanjával nyomultam. Egy kazettája volt mindenkinek, az Offspringtól az „Americana”. Azt már nem lehet kibogozni, hogy kié volt az eredeti kazetta, lehet, hogy az sem bolti volt már. Szóval kakaón kellett hallgatni, erősen a fülre szorítva a fülest, mert a másolat másolatának a másolatán már nem volt olyan erős a jel…
Na ezen az albumon volt a közkedvenc „Give it to me baby”, de szerintem nem is ez volt a főkirály, hanem a „Feelings”. Most is érzem, ahogy süvít a zene és hetvennel száguldunk az ország leghányásesélyesebb szerpentinjein.
Évekkel később kaptam egy zongorakottát, mely ráébresztett, hogy amit én hallgattam az csupán feldolgozása Loulou Gasté azonos című dalának. Jellemző az akkori naivitásomra, hogy ilyen zeneszerzést feltételeztem egy punk bandától …
A dalt egyébként egy bizonyos Morris Albert úr tette híressé 1975-ben, akit érdekel itt meghallgathatja egy tengerparti nyaralás emlékképei és a Koós Károly madárházban készült vörösbegy és tengelic-fotók kíséretében.
De szerintem sokkal, sokkal nagyszerűbb az alábbi felvétel, a zseniális Nina Simon megismételhetetlen előadása. Tényleg érdemes végignézni és hallgatni, nagyon mélyen igaz, őszinte zene születik. Így születik a szerelem, így válik őrült zsarnoksággá és így nyugszik el. Zsebkendőket tessék előkészíteni!
Így jutottunk el a szotyitól a vörösborig. A flörttől a szerelemig.